Sziasztok, engem Ipacs Szilárdnak hívnak.
2008 márciusában történt velem egy csodálatos dolog, ami teljesen felforgatta és megváltoztatta az életemet. Ezt szeretném megosztani veletek, de előbb hagy mondjam el, röviden milyen volt az életem az előtt. Sajnos már elég fiatalon, hat évesen nevelőotthonba kerültem a nem megfelelő családi háttér miatt. Tizenegy évig volt szerencsém állami gondozásban élni, ami rányomta bélyegét a további életemre. Belekeveredtem a lehető legrosszabb társaságba, ami egy igazi bűnözőt faragott belőlem. Először csak cigiztem, azután amikor csak lehetett lógtam a suliból, majd jött egy kis verekedés. Egyszer azon kaptam magam, hogy mindent, ami mozdítható elloptam és végül, de nem utolsó sorban rászoktam a kábítószerre. A könnyű drogokkal kezdtem, majd egyre keményebbekkel ismerkedtem meg. A vége a heroinfüggőség lett. Ez a szenvedély hét értékes évet vett el az életemből. Először én voltam a legszabadabb ember a világon, azután én lettem a legnyomorultabb. Egy kábítószeres bűnöző lettem, aki elvesztette a lakását. Hol munkásszállóban, hol meg az utcán laktam, mikor mire volt pénz. Azt hittem, hogy itt a vég! A sok bűncselekmény miatt, amit elkövettem a Fővárosi Bíróság úgy gondolta, hogy kivon egy időre a forgalomból. Hét év kilenc hónap börtönt kaptam, amiből összesen négy év három hónapot kellett leülnöm. Szép kis sikersztori, mi? Miután elröpült ez a pár év, egy szatyor ruhával, egy szatyor cigivel, húszezer forinttal szabadultam 2005 február hetedikén. Fogalmam se volt mihez kezdjek. Se munkám, se szállásom, se családom. Mivel nem nagyon értettem máshoz, visszamentem megint lopni és mivel nagyon egyedül voltam, megint jött a kábítószer. Persze megtaláltak a régi haverok, és teljesen visszaestem a régi életembe. Megpróbáltam kitörni ebből az életből. Először fanatikusan sportoltam, azután megpróbáltam mindenféle spirituális módszert: kineziológia, agykontroll stb. Egyik sem segített.  Még három év telt el ugyanígy. 2008 márciusára megint teljes káosz lett az életem. Ismét az voltam, aki azelőtt. Az életemet a kábítószer, a reménytelenség, a félelem és a kilátástalanság uralta. Azt gondoltam, innen nincs tovább. De tévedtem, és életem legnagyobb tévedése ez volt. A szívem legmélyéről felfakadt egy kétségbeesett segélykiáltás, hogy ha van Isten, akkor jöjjön és vezessen ki engem innen! És a válasz a Mennyből jött. 2008 márciusában megállt előttem JÉZUS KRISZTUS, majd áprilisban megint. Azt mondta, hogy kövessem őt, legyek a tanítványa és megváltoztatja az életemet. Azt mondta, hogy ha hiszek és bízom, benne meggyógyít, felépít és vezet, hogy merre menjek. Megmutatja miért születtem és mi az életem értelme. Azt is mondta, hogy kárpótol minden eddigi szenvedésért, gazdaggá tesz, és ráadásul megkapom az örök életet. Én ezt mind elhittem neki, és tudjátok mi történt? JÉZUSNAK sikerült mindaz, ami a nevelőotthonnak, a katonaságnak, a börtönnek és nekem nem sikerült. Három év alatt teljesen megváltoztatta az életem, végre egészséges vagyok és tényleg szabad. Van rendes munkám és igazi barátaim. Van reményem és van jövőm, de ami a legfontosabb: örök életem. Most már nem félek, mert tudom, hogy tényleg jó kezekben vagyok. Leírhatnám azt a sok csodát, amit velem tett az Isten, de én inkább azt szeretném, hogy te magad éld át JÉZUSSAL a te csodáidat, amiket elkészített számodra, kedves olvasó. Egyvalami biztos: JÉZUSBAN soha sem fogsz csalódni, ő mindig meghallgat, mindig ráér, és mindig számíthatsz rá. Ő nem ember, hanem Ő az Isten. Köszönöm, hogy elolvastad az életem rövid történetét, és kívánom neked, hogy legyen részed mind abban az áldásban és boldogságban, amiben nekem van részem azóta, amióta megismertem JÉZUST,   : )
Ipacs Szilárd 

Mihalovics Krisztina vagyok, 35 éves, házasságban élő kétgyermekes családanya.
Gyermekkoromban biztonságos anyagi körülmények között éltem szüleimmel, bátyámmal és nagyszüleimmel.
Gyermekéveimet a sportolás tette ki, nagy sikerekkel 11 évig asztalteniszeztem. Érettségi után Angliában babysitterkedtem. Hazatérésem után fodrászként kezdtem dolgozni. 2003-ban férjhez mentem, majd fodrászként saját vállalkozásba kezdtem, ami sikeresen működött. Rendkívül jó anyagi körülmények között éltünk.
Ennek ellenére nagyon labilis és hiányos lelki biztonságban éreztem magam. Ennek hiánya késztetett arra, hogy a szellemi dolgok irányába forduljak. Valami hiányzott az életemből, amiből pótolni akartam ezt a hiányt! Mivel a családomban és ismeretségi körömben elterjedtek a különböző szellemi irányzatok, ezért elkezdtem érdeklődni ezek iránt. Mélyen belemerültem, kutattam és kipróbáltam ezeket a módszereket. Gyakran jártam jósokhoz, saját magukat látnokoknak valló emberekhez, akiknek bizalommal követtem tanácsát. Beszéltem asztrológusokkal, készíttettem horoszkópot magamnak és családomnak, használtam különböző tárgyakat a jövőm kikutatásához, ingáztam, kártyát vetettem és hittem a reinkarnációban. Betegségem gyógyulását a homeopátiában, természetgyógyászatban, vegetarianizmusban, a bioenergetikában, önszuggeszcióban reméltem. Nagy hatással volt rám a Rudolf Steiner féle filozófia, antropozófikus elméletei. Így a még meg nem született gyermekimet is a Waldorf pedagógia szerint szándékoztam nevelni. Jártam különböző terápiákra: meditációk, angyalterápia, - betegesen gyűjtöttem az angyalokat ábrázoló képeket, tárgyakat, szobrokat, valósággal bálványoztam őket – kineziológia, radiesztézia, testi energetikai gyógyítás (chakrák) stb. Ezek a terápiák rengetek időmet és még több pénzemet emésztették fel. Gyakran vettem részt olyan előadásokon, ahol különböző előadók meg akarták tanítani az embereket arra, hogyan éljenek jó és boldog életet, habár a saját  magánéletük éppen az ellenkezőjét mutatta.  
Ezen szellemi tevékenységek következményeképpen, első gyermekem születése után olyan negatív folyamatok indultak el bennem, amiről akkor még fogalmam sem volt, hogy honnan származnak. Éjszakánként szörnyű látomások kezdtek gyötörni, halálfélelem uralkodott el rajtam. Súlyos depresszióba estem, nappal negatív, gyilkos gondolatok jártak a fejemben, pedig tudtam, hogy én egy normális ember vagyok. Nagyfokú agresszió és szeretetlenség uralkodott el rajtam az emberek iránt. Ezek a folyamatok állandóan ismétlődtek és nem akartak szűnni. Lelkileg olyan mélyre süllyedtem, hogy arra az elhatározásra jutottam, ha nem fognak megszűnni ezek a gyötrések, akkor inkább az öngyilkosságot választom. Valósággal úgy éreztem magam, mintha a Pokolban lennék, és innen már nem lenne visszaút. A reménytelenség és a fájdalom egyre inkább sodort magával. Az is eszembe jutott, hogy pszichiáterhez fordulok, de mivel ismertem az ottani körülményeket, mégis egy újabb alternatív gyógyászati terápiába kezdtem.  
A Táltos klinikára mentem, ahol két perces „szellemlevételen” vettem részt jókora pénzbeni összegért cserébe. Azt állították, hogy egy gonosz szellem lakozik bennem, ezért ez a sok szenvedés. Jobbulást ígértek, amit először meg is kaptam. Utána azonban a helyzetem nemhogy javult volna, hanem még rosszabbra fordult. Újabb látomások, újabb erőteljesebb félelmek kezdtek gyötörni, újabb álmatlan, szörnyű éjszakák és depressziós napok következtek.
Nagyon el voltam keseredve és egy ismerősöm tanácsára belekezdtem egy hosszú másfél évig tartó heti elfoglaltsággal járó, rengeteg pénzt felemésztő terápiába. Ugyan az egyik részről történt javulás, fokozatosan szűntek a látomásaim és a gyötrő félelmeim, de ugyanakkor párhuzamosan romlásnak indult a családi életem. A szüleimmel megromlott a kapcsolatom, sokat veszekedtem velük, megharagudtam rájuk múltbéli dolgokért, mert a terapeuta gyermekkori feldolgozatlan élmények okaként tüntette fel problémámat. Férjemet rávettem, hogy költözzünk el szüleim közeléből, hitelfelvételre kényszerítettem, mellyel anyagi válságba sodortam a családot. Feladtam a jól működő vállalkozásomat, mindenért a szüleimet, férjemet hibáztattam és azon gondolkodtam, hogy elválok. Mivel a második gyermekemmel várandós lettem abbahagytam a terápiát. Kaptam egy ígéretet, hogy gyógyult vagyok, de majd szükségem lesz egy további hosszú, drága terápiára Én akkor azt gondoltam, hogy jól vagyok, de magánéletem, a családi viszonyaim nem ezt mutatták. Azt gondoltam, hogy ennél jobb már nem lehet az életem. A szörnyű állapothoz képest egészen normálisan éreztem magamat, gyógyulást is ígértek, de ez nem így történt, később újra rosszul lettem.
Ma már tudom, hogy ez céltévesztés volt, és ezek a dolgok nem Istentől származnak. Ezekkel a negatív szellemvilágnak nyitottam kaput az életemben.
Ekkor történt a fordulat az életemben. Eljött hozzám valaki hajat vágatni. Egy belső késztetést érezve beszélni kezdtem az életemről, elmondtam neki a belső félelmeimet, látomásaimat és a dolgokat, amiben hittem. Kiderült róla, hogy egy gyülekezet lelkipásztora. Beszélt nekem Isten szeretetéről, ami nagyon megérintett engem. Később meghívott a családjához egy beszélgetésre, ahol imádkoztak értem, és Isten segítségét kérték, hogy változtassa meg, és állítsa helyre az életemet. Ezen beszélgetés alatt ismertem fel, hogy rossz úton járok és azok a rossz dolgok azért történtek velem, mert a negatív szellemvilágnak nyitottam kaput. Elmondták, hogy Isten mennyire szeret engem, és nem akarja, hogy bűneim miatt elválasztva éljek tőle. Beszéltek nekem Jézus Krisztusról, a megváltóról és arról, hogy ha hiszek benne, akkor végleg megszabadít a gyötrésektől. A lelkipásztor azt tanácsolta, hogy mivel már annyi mindent kipróbáltam, próbáljam meg magát Istent! Tegyem próbára Istent! Elhívott egy Alpha kurzusra (ahol kötetlen beszélgetés van a kereszténységről) egy gyülekezetbe, mondván ez ingyen van. Járjak el erre, és ha egy idő után nem történik változás az életemben, akkor hagyjam abba. De tegyek egy próbát! Én először bizalmatlan voltam, de gondoltam utoljára megteszem, amit mond.
Az Alpha kurzus folyamán minden kérdésemre választ kaptam. Megértettem, hogy a Biblia nem csupán egy könyv, és a Jézus Krisztusban való hit az egyetlen megoldás az életemre. Az egyik ilyen alkalom utáni éjszakán tapasztaltam meg Isten szeretetét és azt az igazságot, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk és felvitte a keresztre a mi bűneinket, ezáltal megszabadított minket a haláltól és közel kerültünk Istenhez. Azon az éjszakán átadtam az életemet Istennek, és azóta is, élő kapcsolatom van vele. Isten Igéje valósággá vált, megszabadított a halálfélelemből és minden szenvedéstől. Mindez egy éve történt, 2010 tavaszán,  és azóta óriási változásokon mentem át. Isten újjászült engem. Gyülekezetbe járok, ahol jó közösségi élet van, ahonnan rengeteg bátorítást kapok. Tudom, hogy Isten még sok mindent fog elvégezni bennem és a belé vetett bizalom rengeteg áldást hoz a számomra. Felépülési folyamat indult be az életemben, újraindítottam a vállalkozásomat, ami újra fellendült. Szüleimmel rendeződött a kapcsolatom, elkezdtem értékelni, tisztelni őket. A férjemmel egyre közelebb kerültünk egymáshoz és Isten megáldotta a házasságomat, a családomat. A gyermekiemhez való türelmem is növekedett, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb családanya vagyok.                                                                                                                  
Most már tudom, hogy nem jó Isten nélkül élni, mert tudattalanul szolgálhatjuk a másik oldalt.

“Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Jn.14,6

Mihalovics Norbertnek hívnak, 36 éves, nős, 2 gyermek édesapja vagyok és jelenleg Budapesten élek.
 
Előéletemről annyit mondanék, hogy kiegyensúlyozott családi környezetben nőttem fel. Szüleimmel és testvéremmel gyermekkoromban és azután is mindent meg tudtam beszélni, ami a mai napig is sokat jelent számomra.
Habár a spiritualitásról és hitbeli kérdésekről sosem tudtunk igazán beszélni a családban ennek ellenére, úgy érzem, hogy a szeretet és az elfogadást légköre mindig jelen volt.
A spiritualitás felé való nyitottságom akkor változott meg, amikor megismertem feleségemet, Krisztinát, aki teljesen más környezetből jött és más családi háttérrel is rendelkezett. Neki nem volt olyan harmonikus kapcsolata a szüleivel, mint nekem, ugyanakkor nyitott volt a szellem világ felé.
A megismerkedésünk óta eltelt tíz évben számtalan vallásban és keleti irányzatokban, ezoterikus tanokban kerestük együtt a válaszokat az élet kérdéseire. Több-kevesebb sikerrel. Mivel ekkortájt éppen egy ezoterikus és okkult könyvkiadónál dolgoztam, erős volt a kísértés, hogy megízleljem, megtapasztaljam azt, amire a szívem legmélyén mindig is szükségem volt. Eleinte magával ragadott ezeknek a tanoknak bölcsessége: a meditáció, valamint a tanítók, “látók, mesterek” átszellemültsége és alázata.

Idővel az élet megmutatta ezen tanok igazi arcát. Egyszerre volt jelen a spiritualitásban az isteni szeretet, de ugyanakkor  jelen volt a káosz és a romlottság, a  képmutatás és nem mellesleg az anyagi motiváció is.

Hiteltelenné váltak az idáig megismert tanok és vallások.
Felségem hiába fordult látóhoz, spirituális gyógyítóhoz, járt kezelésekre, depressziója és lehangoltsága egyre jobban elmélyült. Én nem értettem, hogy mi történik vele és mivel nehéz élethelyzetben voltunk, én sem tudtam az a  társ lenni, akire ezekben a nehéz időkben támaszkodhatott volna.
Mindezt tetézte, hogy időközben anyagi nehézségeink is támadtak.
A helyzet csak azután javult, amikor munkahelyet váltottam és ezáltal eltávolodtam ezektől a New age-es tanoktól.
Ekkor ismerkedett meg feleségem az Omega gyülekezet apostolával, aki elmondta, hogy Isten segítségével megszabadulhatunk a kötöttségektől, depressziótól és szorongástól.
Mivel más lehetősége nem igazán volt, ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodott.
Számomra is szembetűnő volt az a hatalmas  és gyors pozitív változás, melyen ilyen hirtelen keresztül ment a feleségem. Isten napról napra formálta új emberré a feleségem.
Először kétkedve fogadtam a hirtelen változást, mivel kiábrándultságot, és kiégettséget éreztem a számtalan csalódás és spirituális zsákutca miatt.
Ezért eleinte elutasító voltam a feleségemmel és azokkal is, akik tudták, hogy Isten segíthet. Nem akartam tudomást venni Istenről, nem akartam befogadni a szívembe.

Csak lassan értettem meg igazán, hogy az  erkölcsi tisztaság és a szeretet segíthet nekünk átvészelni az élet megpróbáltatásait, melyeket Isten Igéje képvisel.
 Mióta befogadtuk Jézus Krisztust az életünkbe, pozitív fordulat történt a párkapcsolati téren és anyagi téren egyaránt. Szüleinkkel való kapcsolatunk javult. Jobban oda tudunk figyelni a egymásra, szeretteinkre és ha kell tenni is értük. Ha kell, már bocsánatot tudok kérni, elismerni őszinte szívvel, ha hibáztam.

Mostanában kezdek megnyílni az Teremtő Isten felé, mert tudom, hogy az Istenbe vetett hit nélkül nem érdemes és nem is lehet kerek egész életet élni. Habár sokszor hibásan cselekszem vagy döntök a mindennapokban, de tudom, hogy Isten megbocsát, és újra felépít, megerősít engem. Ugyanis az a szeretet, ahogy Isten szeret minket, talán csak a szülői szeretethez hasonlítható. És ez olyan szeretet mely viszonzatlan, elfogadó, önzetlen, sokszor talán meg sem érdemelt....